1957-ben a székesegyház északi oldala mellett faragványos és festett falrészek kerültek elő, a Szent György-kápolna maradványai. A középkori oklevelekben többször említett kápolna szentélye patkóalakú volt. Eredetileg a kápolna minden szögletében hasonló háromnegyedoszlop állott, de ezekből csupán még egy maradt meg a szentéllyel szemben lévő főbejárat déli oldalán. Az egyik legkorábbi, 1358-ból származó oklevél szavai szerint: „a kápolna…faragott kövekből nagyon szépen épült és csodaszépen van kifestve…” Az oszloplábazatok és sarokleveleik az első okleveles építésnél korábbi építésre utalnak, az építés korát a kutatók a 13. század első harmadában vélik lehetségesnek, tehát a Gizella-kápolnáéval egy időben.

A kápolna főbejáratát hármas oszlopköteg szegélyezte. A kapuzat küszöbkövén bevésett latin nyelvű felirat került elő a következő szöveggel: IN LIMIE NO SEDETO, helyes olvasata: „in limine non sedeto”, azaz: a küszöbre ne üljetek. A figyelmeztetés a Szent György-napi búcsúra idesereglőknek szólt. Ugyanis az 1358. évi oklevélben olvasható, hogy itt őrizték Szent György fejereklyéjét, amelyet még Szent István király 1016-18 között a bolgárok felett aratott győzelme emlékére a bizánci császártól kapott.

A kápolna káptalanterem is volt, sőt egy 1417-ben kiadott oklevél szerint püspököt is választottak itt. Vetési Albert püspök a kápolnát felújíttatta, majd 1473-ban újrafestette és egy vörös márvány gótikus oltárt állíttatott fel benne, amelynek töredékeit az ásatás felszínre hozta. Vetési 1458-tól 1486-ig volt Veszprém püspöke. Bécsben és itáliai egyetemen tanult nagyműveltségű férfi volt, aki pályafutását, Hunyadi János titkáraként kezdte, később számos diplomáciai kiküldetésben vett részt. Veszprém püspökeként a királyné kancellárja is volt. A Szent György-kápolnában temették el, de sírját a 18. században barbár módon feldúlták.

Vetési Albert püspök vörös márványból készült sírköve egy robosztus termetű fekvő alakot ábrázol püspöki ornátusban, brokát vagy velencei miseruhában, püspökbottal. Kezét a mellére fektetett misekönyvén nyugtatja, ujján püspökgyűrű látható. A sírkő bal alsó sarkában feliratos tábla hirdeti, hogy a követ Ujhelyi János kanonok, segesdi főesperes állíttatta, – feltehetően a 16. század elején – aki maga is ide temetkezett. A sír alján a később eltemetett kanonok egészben fekvő csontvázát találtuk, míg a lábainál egy korábbi személy csontjai feküdtek. Ez utóbbiak voltak Vetési Alberté.

A 13. századi kápolna feltárása után a kápolna alatt egy korábbi építményt is megtaláltunk. Ez egy körtemplom (rotunda) volt, szintén patkó alakú szentéllyel. Erről a körtemplomról csak az 1109-1112 között írt Szent Imre-legenda emlékezik meg. A 13. századi kápolna tehát átvette elődjének titulusát, hiszen nem kétséges, hogy keresztény templom volt a korábbi is.

A keresztény térítés a Kárpát-medencében ugyan már a 9. században megindult, részben a salzburgi érsekség kezdeményezésére, részben a bizánci birodalom felől, de Veszprémmel kapcsolatban erről csupán bizonytalan források emlékeznek meg. Ám a 10. század második felében, nevezetesen 972-től ez már bizonyossá válik, miután Géza fejedelem és felesége, Sarolta az erdélyi Gyula leánya is felvette a keresztséget, hiszen a térítés csak a fejedelem jóváhagyásával történhetett. A Magyarország püspökévé 972-ben kinevezett Bruno a Dunántúlon és elsősorban a fejedelmi törzs szállásterületén tevékenykedett. Ez időben képzelhető el a mi Szent György-templomunk építése. Egy másik vélemény szerint a körtemplom akkor épült, amikor István király megkapta Szent György fejereklyéjét, amelyet korábban Ochridban őriztek. Ez még nem mond ellent a legendának. Imre herceg 1031-ben halt meg, ami pedig a legenda szavait illeti, amellyel a templom ódonságát jellemezte, tükrözheti a szerző személyes tapasztalatát a maga korából.

Néhány évtizeddel a kerektemplom megtalálása után, Kralovánszky Alán régészeti megfigyelést végzett a várban. A székesegyház északi oldala mellett lévő kert vonalában, de az úttest alatt egy hatalmas sziklamélyedésben egy vastag falú, nagyméretű épület egyik sarka, illetve annak alapfala láthatóvá vált. A fellelt épületmaradványok a püspökség alapításakor a régi épületek bontásából származnak. A püspöki várost megelőzően Veszprém Géza fejedelem szállásterülete volt. Számos jel mutat így arra, hogy a veszprémi kerektemplom 1002-nél korábban, de 972 után épült, a közelében egykoron álló épületről feltételezhető, hogy palota volt. A 10. század végéről más fejedelmi palotákat is ismerünk. Így például a lengyelországi Ostrow Lednickiben, Gieczben, Krakkóban, Przemyślben is tártak fel körtemplommal egybeépült fejedelmi palotát. Az utóbbiban feltárt centrális templom formája megegyezik a veszprémivel. A lengyel Mieszkó herceg megkeresztelése 967-ben történt. A lengyelországi paloták kápolnáinak nagyszabású előképei a bizánci és frank birodalomban a 8. század végén épültek. A templomok a megkeresztelkedett népeknél igen nagy népszerűségnek örvendtek és igen elterjedtek: Lengyel-, Cseh- és Magyarország területén szép számban épültek és ezek között éppen a veszprémi típus a leggyakoribb.

A székesegyház északi oldalán jelen sorok szerzője által feltárt építészeti és szobrászati leleteket egy védőépület őrzi, melyet Erdei Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség építésze tervezett.

H. Gyürky Katalin