A tárlaton, melynek megnyitóját április 12-én tartották a Szaléziánumban Galla Endre, Székely Bertalan-díjas festő műveiből tekinthetnek meg válogatást az érdeklődök.

A megnyitón Pálfalviné Ősze Judit igazgató köszöntötte a megjelenteket a Szaléziánum idei ötödik kiállításmegnyitóján.

A kiállítást Benkő Cs. Gyula Ferenczy Noémi- és Horváth Endre-díjas festőművész nyitotta meg. A Galla Endre festőművész alkotásairól elmondta: Ha képeit szemléljük, azonnal szembetűnik, hogy a festészet teljes eszköztárával tökéletesen rendelkezik. Rajztudása, komponáló készsége, színhasználata, mind-mind a festészet szakmai mesterségbeli részének kiemelkedő birtoklását bizonyítja. Összevetve számos látványosabban kiemelt, premizált, a hazai művészettörténetben jelentősen számon tartott alkotótársa művészetével, kitűnik, hogy felkészültségben semmiben nem marad el tőlük, sőt jó néhányukat tehetségével túlszárnyalja.

Hangsúlyozta, hogy Galla Endre az egyes festészeti eljárásokat igen magas színvonalon műveli. Mind akvarelljei, mind olajképei, pasztelljei erről tanúskodnak. Példaként megemlíthetjük, hogy akvarelljei a műfaj legjobbjai közé emelik, a mívesség, a finom áttetszőség, színgazdagság tekintetében, nemcsak hazai összevetésben.

A megnyitón közreműködött Zsilinszky Cecília a Szent Mihály Bazilika kántora.

A kiállítás május 8-ig megtekinthető a Szaléziánumban.

Galla Endre 1897. június 28-án Dunapentelén született. Édesapja a helyi elemi iskola igazgatója volt, édesanyja a pentelei Molnár család egyik leánya. Tanulmányait Dunapentelén, majd Kalocsán és Budapesten folytatta. Nagybátyja, pentelei Molnár János festőművész már gimnazista korában felismerte benne a tehetséget, és ő vezette be a festészet műhelytitkaiba is. 1916-1923 között a Képzőművészeti Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett, majd a Főiskola továbbképző művészeti szakán Csók István és Benkhardt Ágost tanítványa volt. Festészete a nagybányai hagyományokban gyökerezett, főleg tájképeket és portrékat festett.  Első nyilvános bemutatkozásakor, 1918-ban a Képzőművészeti Főiskola Ifjúsági kiállításán mint tanárjelölt vett részt és a Cigánylány című képével a Képzőművészeti Társulat egyik díját nyerte el.

Művei 1924-től szerepeltek tárlatokon, a Műcsarnok állandó kiállítója volt. 1933-ban a rákospalotai Kaszinóban gyűjteményes kiállítást rendeztek festményeiből.

Szintén Rákospalotán, 1936-ban Kocsis Andor szobrászművésszel rendezett közös kiállítása nagy sikert aratott.

1925-től gimnáziumi rajztanárként tanított és önképzőköröket vezetett, később szakfelügyelőként dolgozott 1962. évi nyugdíjazásáig. Több rajzpedagógiai tankönyvnek és tanári segédkönyvnek volt szerzője illetve társszerzője.

Tagja volt a Pedagógusok Szakszervezetének, amely 1960-ban elsőként őt tüntette ki a Székely Bertalan-emlékéremmel.

Családjával Újpesten élt és alkotott 1971. november 15-én bekövetkezett haláláig.

www.gallaendre.hu