Kedves Látogatóink!

Oldalunk a jelenleg már működő és látogatható Biró-Giczey Ház jogelődjének weboldala, ami a korábbi eseményekről, kiállításokról tudósított.

Elkészült a Főegyházmegye idegenforgalmi internetes oldala a www.vetk.hu, ahol a 2025-ig felújítás alatt álló várnegyed látogathatóságával kapcsolatos minden hasznos információt egy helyen találhatnak meg az érdeklődők.

Köszönjük érdeklődésüket!

Szalézi Szent Ferenc, az újságírók védőszentje ünnepéhez kapcsolódva nyitott fórumot rendeztek A média szerepe az Egyházban címmel a Veszprémi Érsekség kommunikációs és turisztikai központjában, a Szaléziánumban.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői  Török Csaba teológus professzor (PPKE, Esztergomi Hittudományi Főiskola); Rátkai Balázs, az Új Ember főszerkesztője; Szabó Tamás, a Mária Rádió elnöke; Kiss Ulrich jezsuita médiaszakértő, Toldi Éva Szalézi-ösztöndíjas újságíró, valamint Marillai Andrea újságíró (Képmás családmagazin,  szalézi munkatárs) voltak.
A fórumot Szerdahelyi Csongor, a Magyar Ferences Rendtartomány sajtóközpontjának igazgatója vezette. Vitaindítóul az Igen című katolikus lap egy kemény hangú, kritikus cikkéből idézett, melyben egy magát csak szignóval megjelölő szerző fejti ki véleményét a katolikus médiáról: a katolikus média ugyan jelen van már keresztény szellemiségű rádiókban, tévékben, honlapokon, blogokban, a Facebookon, de a meghirdetett új evangelizáció terjesztésében igen csekély a hatásfoka, legfőképpen elszigeteltsége miatt, mivel jórészt a katolikusokat éri el, nem jut el az egyházon kívüliekhez műsoraival egyházias jellege, kívülállóktól idegen nyelvezete s gyakran direkt missziós jellege miatt. A vallástól eltávolodottak visszatérítése a keresztény egyházba a kommunikáció modern eszközei mellett stílusváltást is igényelne – véli a cikk írója. Majd így folytatja: ha a katolikus sajtó el akarja érni a hétköznapok emberét is, ki kell lépnie belső köreiből, s a közszolgálati napilapokat, folyóiratokat, sőt a kereskedelmieket is el kell érnie, s azokban is el kell mondania véleményét a világ dolgairól. Hol vannak manapság a katolikus véleményformáló fiatalok a közszolgálati adók reggeli beszélgetős műsoraiból, a közszolgálati napi és hetilapok publicisztikai rovataiból? – veti fel a kérdést a szerző. Kivételként említi a katolikus médiában a Magyar Katolikus Rádiót, amely egyfajta katolikus Kossuth, azaz közszolgálati szellemiségű is; nem csupán vallási műsorai vannak, s így nagy érdeklődésre tarthat számot nem katolikus körökben is.
A cikkre a kerekasztal résztvevői a maguk területéről hozott példákkal, tapasztalatokkal, indoklásokkal reagáltak.
Török Csaba professzor, a televízió vallásos műsorainak médiafelelőse érvelését fogalmi tisztázással kezdte: a katolikus alapítású médiumok alapvetően a katolikus hívekhez szólnak; az evangelizáció igazi helyszínei a közszolgálati és kereskedelmi médiumok lehetnének valóban.
Hogy miért nem azok mégsem, arra nézve Rátkai Balázs szolgált példával. Miért nincsenek ott az Új Ember munkatársai a közszolgálati médiumokban? Mert nem hívják őket – mondta a katolikus hetilap főszerkesztője. Beszámolt róla, hogy mikor átvette a lap szerkesztését, tájékozódott a világi médiumoknál, milyen témákban tudnák fogadni szakértőiket, de a világi médiát csak a botránytémák érdekelték: pedofil papság, homoszexualitás az egyházban, nők pappá szentelése stb. Rátkai Balázs ismertette: törekszenek lapjukban közéleti témákat is elemezni, riportosan bemutatni, véleményezni, de valójában sok jó íráskészségű kollégájuk között kevés a valóban „újságíró szemléletű”, akit rá lehet állítani egy-egy közéleti témára, s meg tudja írni azt hatásosan. Ez eléggé általános a katolikus médiában, s oka valószínűleg az utóbbi húsz év katolikus médiaképzésének is a kudarca. Ugyanakkor katolikus hetilapként alapvető feladatuk, hogy egyházunk életével, katolikus és magyar témákkal foglalkozzanak. Meg kell találniuk azokat a papokat, akik ember- és lélekközelbe kerülnek személyiségükkel, szolgálatukkal, mint a rédicsi gördeszkás plébános, de emellett a világiak mindennapi életével, gondjaival, keresztjeivel is foglalkozniuk kell – mondta az Új Ember főszerkesztője.
A résztvevők egy része vitatta, hogy a katolikus médiumoknak csak a katolikusokhoz kellene szólni, s hogy ne volna missziós szerepük. A botránytémákra reflektálva Török Csaba példaként XVI. Benedek pápa nemrég megjelent, A világ világossága című interjúkötetét hozta fel példának, amelyben a Szentatya egy egész tematikus egységet szentel a pedofilia kérdésének. Az ilyen felvetésekkel való foglalkozást nem volna szabad tabutémaként kezelni a katolikus sajtónak sem – hangsúlyozta a teológus professzor.
Szabó Tamás kiemelte: mikor a Mária Rádióban elhangzott és honlapjukon megjelent Székely János püspök állásfoglalása a liberális világ globális támadásáról hazánk ellen, egyből megnőtt a hallgatottsága-olvasottsága rádiójuknak is. Hangsúlyozta: a Mária Rádióról sokan úgy vélekednek, „imarádió”, pedig több mint százhúsz önálló közéleti–kulturális műsoruk van jelenleg, továbbá külön műsorunk van az alkoholistáknak, a drogosoknak, a börtönviselteknek, kisgyermekes anyukáknak, gyászolóknak, betegeknek.
A kerekasztal-beszélgetés másik központi témáját az a tény adta, hogy a keresztények a tömegtájékoztatás technikai szintjén súlyosan lemaradtak a világmédiától. A fórum résztvevői arra kérdésre kerestek választ, hogy mi a teendő manapság. Ezzel kapcsolatban elhangzott: fel kell eleveníteni azt a régi hagyományt, amit az egyház mindig is gyakorolt, a „megszólítás hagyományát”. Empátiával kell a világ felé fordulnia a katolikus médiumoknak, s ki kell lépni a megszokott újságírásból, rádiózásból, televíziózásból, meg kell szólítani az embereket, s az ő gondjaikkal, az őket érintő témákkal foglalkozni. Új eszközöket kell teremteni, teret kell foglalni az új internetes eszközrendszerben, munkatársakat kell képezni ehhez, és a befogadókat is segíteni kell a kommunikáció nyelvének megismerésében.
Tóth Tihamér egykori veszprémi püspök személyét idézték, aki  elsőként szólalt meg az egyházból az új médiumokban, a rádiókban, valamint a jezsuitákat, akik az első komoly kommunikátorai voltak az egyháznak a XX. század első felében. Ők egy olyan sajtóbirodalmat hoztak létre a Szív újsággal mint zászlóshajóval és központi sajtóvállalattal, napilapokkal, hetilapokkal, ami példaszerű ma is. Kiss Ulrichjezsuita szerzetes rámutatott: ha megnézzük a befogadói oldalt is, a fiatalokat ma már nem érdekli az újság, a rádió, a televízió, ők már csak interneten tájékozódnak. Ez ténykérdés. Az internetes globalizáció nem más, mint az új evangelizáció legtökéletesebb előkészítője. Mi Magyarországon a krízisben csak a veszélyről beszélünk, s nem az esélyről. Én meg csak az esélyről vagyok hajlandó beszélni. Hihetetlen lehetőségek vannak az internetes kommunikációban, ha kihasználjuk őket – mondta a jezsuita médiaszakértő. Így fogalmazott: „Nem kell ehhez püspöki engedély, meg tőke, csak le kell ülni a kis vacak komputered elé és írni, mégpedig a szíved mélyéről. S nem árt időnként imádkozni, hogy az, amit írsz át legyen itatva a Szentlélektől. Ilyen egyszerű.” A nyomtatott, a rádiós és televíziós médiumokban pedig azt kell figyelni, miről beszélnek az emberek, s azt meglovagolni, akár provokatív formában is, s persze közben be kell csempészni az evangéliumot is. Az egyik leglényegesebb szempont pedig minden médiumban, hogy milyen nyelven beszélünk. Olyan bikkfanyelven tudunk szólni néha, hogy a kutya meg nem érti. Meg kell tanulni normálisan, az egyszerű embereknek is érthetően beszélni, és nem teológiai fogalmakkal dobálózni. Jézus mit csinált? Az ég madarairól beszélt, a szántóvetőről, a dagasztó asszonyról, csupa hétköznapi példát idézett, kizárólag a mindennapi életből vette példáit. Ezt újra meg kell tanulnunk! – hangsúlyozta Kiss Ulrich.
Hogyan lehet jelen hatékonyan a katolikus misszió a médiumokban? A kerekasztal-beszélgetés két női résztvevője, Marillai Andrea és Toldi Éva, akik világi médiumoknál állnak helyt evangelizátorként, sajátos tapasztalataikról számoltak be, mintegy az ellenkező oldalról megvilágítva a kérdést. Marillai Andrea, a Képmás családmagazin munkatársa elmondta: azért választották a magazinformát, mert az alapítók és a munkatársak is úgy gondolták, hogy a keresztény embereket éppúgy érintik a mindennapok témái, mint bármely más embert. A nevük ugyan családmagazin, de tudják, hogy az olvasótábor főként nőkből, anyákból áll, akik arról szeretnének olvasni a lapban, hogy miként neveljék a gyerekeiket, hogyan küzdjenek meg a munkába járással a családban, hogyan legyenek csinosak, hogyan vezessék a háztartást – s mindezt a keresztény értékrendben megmaradva. Igyekeznek tartalmiakban vonzóvá tenni a magazint – mondta Marillai Andrea. Kiemelte: ezt kellene előtérbe helyezniük a kifejezetten egyházi fenntartású médiumoknak is.
Toldi Éva, aki húsz éven át volt a Veszprém megyei napilap, a Napló munkatársa, az egyházi-vallási témák felelőse, pozitív és negatív tapasztalatairól számolt be. A rendszerváltással, 1989-ben lett munkatársa a lapnak, s hamarosan egy vallási heti mellékletet vezethetett ott, Hit-Világ címmel, ökumenikus keresztény tartalommal. Körülbelül hat éven át ez kiváló fóruma lehetett a keresztény missziónak; nagy dolog volt, hogy országos és nemzetközi kitekintésű lelkiségi híradóvá válhatott a melléklet. Idővel azonban egyre kevesebb hely jutott a lapban az egyházi, a vallási témáknak; a mellékletet havi periodikává szűkítették; sokszor elmaradt, majd megszűnt. A vallásos témákat a szerkesztés igyekezett fokozatosan kiszorítani a lapból, illetve megszűrni azok tartalmát a liberális közszellemnek megfelelően. Toldi Éva elmondta: két éve már csak egyházi médiumoknak ír. Nagyon hiányolja a katolikus médiából a kulturális témákat, pedig az evangelizációnak ez is kiemelt területe lehetne, az emberek megszólításában a közéletiség mellett a kultúra területe is meghatározó.
Befejezésül a híráramlás nehézségeiről esett szó. Több évtizedes gond, s nem tudni, mi okozza, hogy szinte megoldhatatlannak látszik egy országos naprakész katolikus hírtérkép megvalósítása. Az egyházmegyék honlapjai is állandó fáziskésésben vannak az események beharangozásában, sokszor még helyi szinteken is tájékozatlanság tapasztalható egy-egy régió rendezvényeit, fontos történéseit illetően – hangzott el a kerekasztal-beszélgetésen. Az volna a jó – fogalmazták meg a résztvevők – ha a Magyar Kurír lehetne az országos hírcentruma az egyháznak, de ezt csak széleskörű összefogással lehetséges megvalósítani.

Magyar Kurir