Szalézi-napok Veszprémben - Magyar Kurir

Háromnapos rendezvénysorozattal tisztelgett védőszentje előtt a Veszprémi Érsekség kommunikációs és turisztikai központja, a Szaléziánum.

A Szalézi-napok keretében megemlékeztek a névadó Szalézi Szent Ferencről; vendégül látták az ő szellemében a Don Bosco által alapított és nevét viselő szalézi rend magyarországi képviselőit, akik bemutatták közösségüket; kiállítást rendeztek a főegyházmegye katolikus iskoláinak kiírt rajzpályázat alkotásaiból, amelynek révén egy Szalézi-legenda elevenedett meg a gyermekek fantáziájával; ünnepi szentmisével, szalézi atyák koncelebrálásával imádkoztak nemzetünkért és jelen, illetve jövendő keresztény ifjúságunként.
Márfi Gyula érsek arról beszélt, mi indította arra a veszprémieket, hogy Szalézi Szent Ferencet válasszák új intézményük védőszentjéül. Kiemelte a szent példaértékű, missziós erejű kommunikációját az ellenreformáció korában, amely, szemben a kor radikális térítő technikájával, a szelíd, értelemre, érzelemre ható meggyőzést helyezte előtérbe, eredményesen. Ezt a szerepet, a szelíd missziót szeretné betölteni a Szaléziánum is a Veszprémbe látogató turisták körében mai szekularizált világunkban – mondta a főpásztor.
A rendezvénysorozat első napján Havasi József, a szalézi rend rendszerváltás utáni újjászervezője, volt tartományfőnök a Szaléziánum konferenciatermében tartott előadást. Szalézi Szent Ferenc, aki Don Bosco példaképe volt, megértette az idők jeleit, tudta, hogyan kell az emberekhez utat találni: nem szigorral, hanem szeretettel – emelte ki az előadó. „Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel” – szokták idézni Szalézi Ferenc mondását.  Mikor az 1840-es években Bosco Szent János járta a torinói utcákat, s látta az otthontalan, ődöngő utcagyerekeket, megesett a szíve rajtuk, szeretett volna helyzetükön javítani. Közéjük ment hát, és mint Szalézi Szent Ferenc tette, szelíden, szép szóval, játékkal, énekkel, jóindulattal foglalkozni kezdett velük, magához vonzotta őket. 1841-ben kezdte meg gyermekmentő munkáját,  s később sorra épültek azok az otthonok, iskolák, ahol a nevelésükkel foglalkozott, az erre a feladatra alakult szalézi rend keretében, szolgáló társaival. Kenyeret adtak, munkát biztosítottak a kallódó fiataloknak. Don Bosco kitiltotta az iskolákból a fizikai megfenyítést, a megszégyenítést; bizalomra nevelték a fiatalokat, és becsületességet, felkészültséget követeltek tőlük, mindig a feltétlen szeretet jegyében – ismertette a volt tartományfőnök.
A szaléziak a XX. század elején érkeztek Magyarországra, Péliföldszentkereszten telepedtek le – emlékeztetett Havasi József. Ugyan a világháborúk és a kommün is visszavetették töretlen fejlődésüket, de 1950-re már 250-en voltak, s hihetetlen jövő állt volna előttük, ha nem következik be a szerzetesrendek feloszlatása a diktatúra éveiben. A szerzetesek nagy része ekkor világi plébániai szolgálatba került, sokan kiléptek, többen külföldre mentek tanulmányaikat befejezni. Negyven év kényszerű szünet után azonban újrakezdhették gyermekmentő missziójukat – mutatott rá az előadó.
Ma, húsz évvel később, ismét működik a szalézi magyar rendtartomány. Igaz, csak 42-en vannak a szerzetesi közösségben, de rengeteg világi munkatárs dolgozik velük. Kazincbarcikán építették fel első iskolájukat, több mint 600 növendékkel, akik zömében cigánygyerekek, s megélhetést adó mesterségeket tanulnak. Bizonyítandó, hogy a világi munkatársak milyen értékes munkát végeznek közösségeikben, fiatalok mutatkoztak be – Csányi Márton vezetésével, aki a Szalézi Ifjúsági Mozgalom (SZALIM) vezetője –, akik animátorként, közösségi és lelki szervezőként dolgoznak Óbudán, Kazincbarcikán, Nyergesújfalun táboraikban, kollégiumaikban.
A Szalézi-napok keretében, a SZALIM szervezésével, a Szaléziánumban közös játékokban vehettek részt a veszprémi gyerekek és fiatalok; továbbá jeleneteket mutattak be Don Bosco életéből.
Toldi Éva/Magyar Kurír

támogató